Baltazár. Így hívnak. Vagyis így is. Attól függ, hogy ki milyen alakban ismer. Vagy éppen ismert. Merlin óta sok idő eltelt, úgyhogy legtöbben csak ismertek. Bár ha jobban belegondolok, nincs már olyan élő ember a világon, aki ismerne. Vagyis még nincs. De hamarosan lesz.
-Nem! Nem akarom!
-Mariah, kérlek! Na, a kedvemért!
-Nem, nem és nem!
-Ugyan, nem olyan nagy dolog.
-Pixie, ne erőltesd, ha nem akarja, akkor úgysem fog belemenni, tudod jól.
-De olyan aranyos lenne még egy fülcsivel. - szomorodott el Pixie, de magában még mindig azt tervezte, hogy hogyan tudná rávenni Mariah-t egy újabb fülbevalóra.
-De én félek a tűtől! Nem úgy mint ti!
-Én sem vagyok oda érte... - Taylor.
-Én meg csak akkor bírom, mikor nem belém szúrják. - Hannah is félt a tűtől, annak ellenére, hogy orvosnak tanult.Bár azt még nem tudta, hogy milyen orvos szeretne lenni.
-Hát én nem félek.
-Tudjuk Pixie, te tűvel dolgozol!-vágta rá Mariah és egy kicsit bele is borzongott.
Taylor, Pixie, Hannah és Mariah kiskoruk óta a legjobb barátok. Minden titkukat megosztják egymással, amikor csak lehet együtt vannak és támogatják egymást.
-Az mi?- nézett ki Hannah az ablakon, és a közeli hegy lábánál hajladozó fák felé mutatott.
-Úgy tűnik vihar van, vagy lesz. - majd Mariah, a két másik lány társaságában az ablakhoz ment, ahol Hannah állt.
-De nincs is beborulva. És itt még a szél sem fúj. - és valóban így volt: a hegy lábánál, ami egy kilóméterre lehetett tőlül, néhány négyzetméteren hatalmas vihar dúlt, de 5 méterel távolabb teljes szélcsend volt.
-Te jó ég! Biztosan szellemek! - ilyedezett Mariah. De ő már csak ilyen volt, mindent, ami furcsa volt a szellemekre fogott.
-Ugyan már! Gyertek, nézzük meg. - ajánlotta Taylor, akit vonzott az ismeretlen. A többiek nem válaszoltak. - Csak nem? Beilyedtetek?
-Nem, de ez tényleg furcsa. - Pixie szólalt meg először, majd Hannah folytatta.
-Ez természetellenes. Nem hiszem, hogy lenne erre tudományos magyarázat.
-Ugyan lányok, nem szorult belétek egy kicsi kíváncsiság sem? Na? Semmi? Kérlek! - Taylor nagyon elszánt volt, mindenképpen meg akarta nézni, hogy mi történik ott, a hegy lábánál, bár ő sem értette, hogy valójában miért is ilyen fontos ez neki. Végül sikerrel járt, Hannah és Pixie csatlakoztak hozzá.
-Mariah, gyere! - intett neki Hannah, de a lány nem mozdult.
-Nem megyek! Mi van, ha szellemek? Mi van, ha megszállnak, vagy valami?
-Rendben, akkor maradj itt. Egyedül. - Pixie nagyon tudta, hogyan kell hatni Mariah-ra. Vagy éppen megijeszteni.
Mariah néhány másodpercig gondolkozott, majd úgy döntött velük tart. Nagyobb biztonságban érezte a barátnőivel. Végülis minél többen vannak, annál nagyobb az esélyük a szellemek ellen. Legalábbis Mariah így gondolta.
Beültek Hannah autójába és elindultak. Mariah egész úton az elméletét ecsetelte, hogy a szellemek műve az, amit ők láttak.
Megálltak körülbelül ott, ahol még látták otthonról, hogy vihar van. De furcsa módon most csak egy kis fuvallat érződött, mintha a vihar soha nem is létezett volna.
-Gyertek. - Taylor szált ki először az autóból, majd követték a többiek. Vajon mi történhetett itt? Ez a kérdés vízhangzott Taylor fejében.
-Nincs itt semmi. Potyára jöttünk idáig? - és Pixie-nek igaza volt. Valóban nem volt ott semmi. Vagyis semmi fura. Egyelőre.
-Az mi? - Taylor valami fényeset vett észre úgy 100 méterre az autótól. Elindult arra. A többiek követték, annak ellenére, hogy ők nem láttak semmit.
Néhány métert tett meg Taylor, mikor elkezdett fújni a szél. Minél közelebb értek a fénylő valamihez, annál erősebben fújt a szél.
-Taylor, menjünk haza. Vihar lesz. - ajánlotta Hannah. Ekkorra már erősen fújt a szél. A madarak menedéket kerestek, a lehullt levelek őrült módra röpködtek. Taylor igazat adva Hannah-nak, visszafordult. De nagyjából 3 méter megtétele után elállt a szél.
-Visszamegyek. - szólalt meg Taylor határozottan és már meg is fordult. A többiek helyből figyelték, mi történik. Ahogy Taylor megtett néhány lépést, a szél újból ugyanolyan erősen fújt, mint először. A három lány nem érzett szelet, csak azt látták, hogy ott, ahol Taylor állt, kavargott a por, és vele együtt a levelek. Ahogy Taylor egyre közeledett ahhoz a bizonyos fényes dologhoz, egyre jobban fújt a szél.
-Taylor! Taylor! - kórusban kiáltották a nevét a barátnői, de ő nem hallotta. Túl hangosan süvített a szél.
Minél erősebben fújt a szél, ez az elszánt lány annál erősebben küzdött ellene. De egy bizonyos pontban nem bírta tovább. Térdre zuhant.
-Te jó ég! Taylor! - a három lány ilyedten küzdötte végig a barátnőjük által bejárt utat, hogy kihozzák a viharból.
-Taylor, jól vagy? - térdeltek le a lányok melléje.
-Mindjárt odaérek. - Taylor nem tudta, mi hajtja, csak érezte, hogy muszáj tovább mennie.
-Ugyan Taylor, menjünk haza! - kérlelte Mariah, de a lány nem engedett barátnője kérésének. Felállt és újra elindult.
-Taylor! - a lányok nagyon meg voltak ijedve, de ő nem figyelt rájuk. Majdnem elérte a célját és ő nem az a fajta volt, aki az utolsó néhány méternél megáll és visszafordul.
Néhány méter után újra térdre esett, de nem adta fel. Négykézláb folytatta az utat. A szél lassan elviselhetetlenné vált. Ami addig tolta, most magába akarta szívni. De ő nem engedett neki. Mikor úgy érezte, felkapja a szél, belemarkolt a fűbe és hasra feküdt, majd mikor egy kis erőt gyűjtött, folytatta útját.
Néhány méterre volt már csak a céljától, amikor a kavargó szél közepében egy lányt látott meg, hassal a földön feküdve, csukott szemmel, a haját és a ruháját tépászta a szél. A nyakában pedig egy fényes lánc lógott.
-Csak...néhány...méter. - Taylor erőt vett magán, majd négykézláb újból elindult. Az ereje majdnem elfogyott, de nem adta fel. Ha most már másért nem is, segítenie kellett annak a lánynak.
5 percébe került megtenni 3 métert. De az utolsó egy méterre már nem maradt ereje. Összeesett. De az eszméletét nem vesztette el. Az utolsó néhány csepp erejét összegyűjtve kinyújtotta a kezét a lány felé. Az a néhány csepp energiája is elfogyott, amit olyan nehezen gyűjtött. De meg tudta fogni a lány kezét.
És ebben a pillanatban a szél, mintha nem is lett volna, szertefoszlott és átvette a helyét a nyugodt köd.
Ott voltak egy réten, amit egy másodperccel azelőtt a szél majdnem széttépett és ami most a ködben, mint egy alvó kisbaba, olyan csendes és nyugodt volt, ők, három halálra rémült lány, egy majdnem végkimerültségig elfáradt negyedik barátnő, és egy eszméletlen, ismeretlen lány.
Így kezdődött ennek a négy barátnő életének legnagyobb kalandja.
